„Ha eljössz, kissé átértékelődik elképzelésed a harmóniáról és zenéről...“

Viszonylag kora reggel, még álmosan, fáradtan, és az előző esti Quimby koncert bassuszakatolásaival a fülemben tértem be a színházsátorba. „ Na most tényleg megadom magam“-gondoltam, és egy jól célzott huppanással máris az egyik szalmakötegen landoltam. Pap Gábor, e zenei workshop vezetője, már kezdéskor összehozta a folyamatosan cserélődő tíz-tizenkét tagos kis kört maga körül. Az egész workshop olyan volt, mint valamiféle óvodás vagy kisiskolás foglalkozás,és ezt a szó legpozitívabb értelmében mondom.
A gyerekek még hisznek a csodákban, tudják, hogy ott van körülöttük és látják is. A felnőttek sajnos már elfelejtették, hogy a világ csak egy nagy játszótér, és minek komolyan venni, hogy ha a végén, miután már mindenki kilibikókázta magát úgyis ugyanaz a vége?! Na, csapjunk is bele abba a játszótéres lecsóba!
Álljatok körbe, és adjatok ki hangokat! Egyszerűnek tűnik, nem? Az is! Nem baj ha nem tudsz énekelni, ide énekhang nem kell! Rádiózás, verskántálás, hang-ulatfokozó hangok, beszélgetés, eufória, és játék, játék, játék! Egy kis idő után az ember egyszercsak azt vette észre, hogy mosolyog, élvezi a hangokat és kizárja a külvilágot. Egy olyan játszótérre kalauzolt el minket Pap Gábor, ahol a játékok, és maga a játszótér egy nagy HANGkavalkád volt, egy olyan tér, ahol ez színes alakot öltött, és elrepített minket valahova a szopránlibikókánon túlra!

Bijus :)